béel photo: 2012

A hajnali ködben hirtelen mély bőgés töri meg a csendet. Az öblös hangot több másik követi, majd a szarvasbika a tehenek kíséretében előlép rejtekéből. Hamarosan más, fiatalabb és idősebb bikák is érkeznek, és megkezdődik a vetélkedés a szaporodás jogáért. A nyár végét jelző hűvösebb éjszakák egyben a szarvasbőgés kezdetét is jelentik, és a szarvasbikák megküzdenek a folyató (ivarzó) tehenekért. A hímek főleg hajnalban és napnyugtakor - de csúcsidőben éjszaka is - a tehenek nyomában járnak, és ha folyató tehenet találnak, kitartóan őrzik a többi bikától, amelyek megpróbálják elcsalogatni a teheneket. Az augusztus végétől októberig terjedő időszakban a hímeket annyira lekötik a nőstények, hogy alig táplálkoznak. A kifejletten 160-350 kilogrammos bikák a bőgés végére nagyon lefogynak, és legtöbbször már arra sincs erejük, hogy állva bőgjenek, hanem csak fekve mörcögnek.

Szarvasbőgés idején a bikák meglehetősen kellemetlen, úgynevezett rigyetési szagot árasztanak, ugyanis a szemük előtt található mirigyük váladékának intenzív szaga keveredik a vizelet és az ondó szagával. Ez a szag, valamint a bőgés látványa választja ki a folyató tehénből a peteérést. A hímek összecsapása viszonylag kötött menetrend szerint zajlik. Eleinte csak messziről bőgnek egymásnak, majd a találkozást követően egy darabig körözgetnek egymás mellett. Ezt követi a párhuzamos menetelés, amikor megmutatják a másiknak az agancsukat, és végül összecsapnak. Az összeakaszkodott agancsú bikák addig tologatják egymást, mígnem az egyik feladja a küzdelmet, és elmenekül. Ez az a pillanat, amikor a harcot kívülről követő, szemfüles bikák esélyhez juthatnak, és az összecsapástól fáradt bikák kimerültségét kihasználva párosodhatnak a tehenekkel.

A bőgés idejét az időjárás nagyban befolyásolja, de általában augusztus utolsó hetétől október végéig tart. Mivel a koronás nagyvadak nem kedvelik a nyár végi hőséget, így a bőgés akkor kezd intenzívebbé válni, amikor már hűvösebbek az esték. Tapasztalt vadászok és természetjárók szerint, normál időjárás mellett szeptember 5-ike a főbőgés kezdete és általában szeptember 20-22. a befejező szakasz, de ettől jóval tovább is húzódhat. Jó tudni azonban, hogy a szarvasbőgés a tőlünk északra, északnyugatra eső helyeken körülbelül októberre esik.

A szarvas agancs részei, formái Az agancstő hivatalosan még a koponya része. Az agancs alsó ága a szemág, harmadik a középág. Ezek megléte alapvető, közöttük a jégág megléte inkább csak előnyös. A középág felett az agancs dárdában folytatódhat. A korona a szárvég legalább háromfelé osztódása, de ennek alakja alapján beszélünk duplavillás, kehely, kéz alakú, lapátos koronáról is. Bár az agancs bírálati szabályok szerint minden középág feletti ág a korona része, mégis megkülönböztetünk farkaságat és vendégágat.

...Sziasztok, egy ötlete, egy álma, egy célja vált valóra hat székelyudvarhelyi túrázónak, sportembernek 2012. szeptember 5-én, pontosan Szikszai Attilának, Pál Attilának, Toásó Istvánnak, Puskás Imrének, Lajos Sándornak és jómagam, Buti Lászlónak. ...Megpróbálom leírni azokat a magam mögött hagyott napokat, órákat, perceket, amelyekben szerencsésen részt vettem-megküzdöttem és "valahogy" együtt, haton eljutottunk Európa legmagasabb csúcsára, a MONT BLANC-ra. 2012 szept. 1-én hajnali 2 órakor autóba ültünk és elkezdtünk róni a kilométereket, amiből nem kevés volt előttünk, pontosan 1980 km kellett ,hogy megérkezzünk első táborhelyünkhöz, a bizonyos campinghez, ami Franciaország St. Gervais városka peremén volt, a Le Dome De Miage camping. A bejelentkezés után, ami 3 sátórhelyet és hatunknak all inclusive tisztálkodást foglalt magában 32 euróért.Megpróbálom a fotókkal még szemléletesebbé tenni a kirándulást, már aki annak nevezi...

- itt tusoltunk, tisztálkodtunk, mosogattunk

-megadtuk a módját a kajálásnak, amit megérdemeltünk a közel 2000 km kocsikázás után

Vacsoránkat a jól megérdemelt pihenés követte...amit a másnap reggeli 7 órás ébresztés szakított félbe és lassan kezdte utunkat arra a sínre terelni, amit itthon megálmodtunk magunknak...Kezdődik, kezdődik, apa kezdődik!- jutott eszembe az RTL-Klub egyik reklámja... Nem kapkodtuk el a dolgokat 9:30-ra volt megtervezve az indulás, amit szerencsésen elkéstünk, így maradt a 10:30-as B terv. Összepakoltuk azokat a kellékeket, ruhákat eszközöket, sátor, izolír, hálózsák, hágóvas , jégcsákány, egyéni felszerelés, aláöltözet, Gore Tex dzseki és nadrág, pihe kabát, szemüvegek, túlélő-sirius fólia stb. biztos kihagytam pár dolgot, de nem nagy baj. Elindultunk a Tramway Du Mont Blanc fogaskerekűhöz...íme

Az első szakasz a fogaskerekű végállomásától a Tete Russe menedékhelyig-Refuge Téte Russe. Közel 2000m-ről kellett felmásznunk 3167m-re.

Első pihenőnk a vasút végén, mindenki iszik, egy kis csokit, energiát nyom magába, hogy még jobban bírja a hátizsákját abban az óriási napsütésben és folytahassa útját, mert volt mit sétálgatni a Refuge De Tete Russe-ig.

A sok turista mellett, utunkat zergék is keresztezték. Lehírhatatlan szépségű volt a panoráma a szikrázó napsütésben. Célunk a a vadászház volt, ahol ismét tartottunk egy pár perces pihenőt. Nem siettünk, csak nézelődtünk és ábrándoztunk.

Ahogy emelkedtünk felfele a morénát, kőtörmeléket lassan-lassan felváltotta egy nehezebb terep, a hó, és meredek hegyoldal.

A 3 óra 20 perces folyamtos menetelés, hegymászás után észrevettük a Tete Russe mendékhelyet. Nem foglaltunk szállást, hisz idelent, 3167 m-en még megengedett volt a sátorozás, igy nagyon gyorsan, mert elég csipős idő kerekedett, fújt a szél és hideg is volt, igzekeztünk mihamarabb felhúzni a két sátrat. Berendezkedtünk és nekiálltunk a kajálásnak, tea főzésnek...

Mindannyiunk nyaka kb. 45 fokos szöget zárt be, és le nem vettük a szemünket a 800 m szintkülönbséggel fentebb levő Refuge De Gouter menedékhelyről, ami büszkén magaslott ki a 3817 m-en, és váratott magára.

Pazar látvány fogadott, amint lement a nap. E csodás esemény előtt tettünk egy kis kitérőt, mindenki hágóvasat tett a bakancsára és kipróbáltuk, próbálgattuk azokat a technikákat, amelyek szükségesek ígérkeztek a másnap reggeli meneteléshez. Elbaktattunk jégcsákánnyal és hágóvassal a Grand Culoir-ig, felmértük a terepet, szerencsénkre sok hó hullt, így nem volt várható az a bizonyos kőzápor, kőomlás, amelyet otthon néztünk végig a Youtube videóin. Majd holnap kiderül!"Oda kell figyelni"- hangzott hangosan oly sokszor Szikszi (Szikszai Attila) szájából.

Mögöttem a Tete Russe Refuge, 3167 m.

Naplemente a felhőtenger peremén...

A táborhelyünk mellett a Székelyek a Magasban expedíció keretén belül megszervezett, 10 fős szentgyörgyi csapat táborozott, Tulit Zsombor vezetésével. Ők is Mont Blancra készültek, velük teáztunk, beszélgettünk a másnapi Tete Russe-Gouter szakaszról, ki mikor indul, mit visz magával. Nekem elég kínkeserves fejfájásom volt, azzal küszködtem,és hallgattam a többiekre, hogy "ne idegeskedj, nekem is fáj... ez a magasságtól van, holnapra kutya bajod, meglátod". Még egy utolsó pillantás a panorámára és következett a sátor-hálózsák program reggel 8:00-ig. Nagy... nagyon nagy... lehet ennél még egy picivel is nagyobb meglepetésünkre Laja (Lajos Sándor) "ágyba" hozta Szikszinek és nekem a reggeli caffét, miközben a lenyűgöző panorámát csodáltuk...

Hát a víz nem folyt a csapból, a melegvizet is pont erre a hétre vették el:))) így maradt a hó és a törlőkendő. Pakolás a hátizsákba, a teák elkészítése, kajálás és nagy szerencsénkre 10 óra 20-kor már neki is vághattunk két csapatban a Grand Culoir-Refuge De Gouter menedékházhoz. Szikszi-Buti Laci-Pál Attila alkotta az egyik, Toásó-Puskás Imi és Laja a másik csapatot. Ők idővel elkerültek. Alig indultunk el egy, még a sátorhelyen voltunk, amikor megérkezett egy helikopter és Gouter ház fele vette az irányt:((( Gondolkoztunk!Aztán kiderült (a Gouter háznál), hogy egy lány esett le a szikláról és megsérült a gerince, így nem tudott tovább menni, kénytelenek voltak hívni az ottani hegyimentőket...nagy szerencsémre a mentést sikerült megörökítenem (video), éppen amint leereszkednek és felhúzzák a sérültet...majd elrepülnek:((( Szomorú, de ilyen is van...

Egyik kedvenc fotóm, ahogy a fiúk teáznak...

13:19-re mind a haton felértünk, elfeledve minden fáradtságot...nagyon jó volt, szebbnél szebb fotók, feledhetetlen pillanatok.

3817 m-en vagyunk, várjuk, hogy behívjanak a menedékházba, amit előre átutalással fizettünk ki. Nem kis pénz volt, 45 euro/fő/éjszaka(reggeli nélkül), a víz litere 5 euro, de erre még visszatérek. Bepakoltunk, átöltöztünk és ismét kajáltunk, aztán egy kicsit pihentünk. Itt is gyötört a fejfájás, de türhető volt...

Pihenés után úgy döntöttünk, hogy az éjszakai csúcstámadásra meleg teát kell készítenünk, a víz litere, mint fentebb is említettem, 5 euro, szükségünk volt kb. 2 liter víz/fő, estére, vacsorához és az útra, ami 60 euro. Ez elég húzós ár, így maradt a régen használt, jól bevált módszer, melegítsünk-forraljunk havat. Főzőedény kéznél volt, a hó ingyen van, már csak öltözködni kellett és irány kifele.

A jó hangulat megvolt, sorban sorakoztak a termoszok Dextroz porral megtöltve...

Nem messze a régi menedékhelytől a felhők mögül megcsillant az új Gouter ház.

A munkánkat elvégeztünk, összepakoltunk és bementünk a házba. Következett a csúcstámadásra szánt hátizsák összepakolása, mert este 21:00 órakor kötelező lefekvés volt a program, a házirend alapján, amit nem akartunk megszegni. Édesség, egy termosz tea, szárított gyümölcs, sirius fólia, pihe kabát, egyujjas meleg kesztyű, tartalék elem, síszemüveg került a hátizsákokba. Bakancs, heveder, és a többi ruha előkészítve várt az éjjel 2 órai indulásra. Igen, éjjel 2-kor indultunk! Az órám ébresztőjét éjjeli 1:00 órára állítottam. Lefeküdtünk...Korom sötét, én egy percet sem aludtam, forgolódtam, kínlódtam, melegem volt, a pokrócom rettenetesen szúrt, egy percet nem pihentem, nem aludtam...csak gondolkoztam vajon milyen lesz? Aztán egy halk csengetés és öltözködni kellett. Kapkodás, izgalom! Mint kiderült mindenkinek kavargott a gyomra, nem aludt senki. Ekkor került elő egy plikk immodium, amibe pont 6 drb volt és lassan-lassan mindegyik pirula megtalálta gazdáját. Egy utolsó WC-re menés...mindeki készen állt. Gyülekezés a ház előtt.

Éjszakai készülődés, öltözködés...

ELINDULTUNK. 2 óra 20 perc ...csak megyünk, megyünk, még egy emelkedő, még egy kanyar, fejlámpák a fejünkön, korom sötét és szél, a völgyben Chamonix, St Gervain város éjszakai fényei. Mesebeli pillanatot varázsoltak! De menni kellett a Vallot mendékházhoz, ami 4362 m-en várt ránk.

A Vallot házig egy két órás tempót diktáltunk, nem volt könnyű, de ott pihenés várt ránk, amíg a nap felkelt. Útközben felkerült egy második réteg egyujjas kesztyű is, hideg volt nagyon és a szél is ellenünk dolgozott. Megérkezve a Vallot házba, ami nem volt barátságosabb, mint egy kemény pléhkonténer, irdatlan hideg és szemét fogadott. Felvettük a pihe kabátokat, ettük az aszalt gyümölcsöt, összebújtunk és vártuk a reggeli 6:00 órát, hogy indulhassunk a csúcsra.

Engem nagyon kimerített az út, kapkodtam a levegő után, és rettenetes fáradtság, aluszékonyság uralkodott el rajtam. De nem lehetett aludni. A többiek valamivel jobban viselték az itteni aklimatizálódást. Hevederek-beülők rajtunk, két hármas csoportba öszekötöttük magunkat és elindultunk. Mivel én voltam a legjobban kimerülve, az én lassú tempóm után igazodott a csapat, elől P.Attila - én - Szikszi a köv. Toásó - Puskás - Laja.

Teázás és pihenés sorozata következett a vártnál jóval gyakrabban, de menni kellett, ha lassan is, de muszáj volt... tényleg nagyon kevés választotta el a csapatot céltól.

Az utolsó 100 méterek voltak hátra, már csak kevés volt a csúcsig, de még elérhetetlennek tűnt a cél. Ha nehezen is, de mentünk, kapaszkodtunk magasabbra, hogy még közelebb kerüljünk a csúcshoz.

Az utolsó gerinc megmászása után egy 50-100 m-re, már nem tudom bemérni a távolságot, megláttuk azt a kis, lapos területet, amit az útvonal végének neveztek. FELÉRTÜNK, ITT VAGYUNK, VÉGE! 4810 M-EN VAGYUNK! A korábban felért csapatok fotózkodás után jöttek velünk szembe. Mosolyogtunk egymásnak, jeléül a gratulációnknak. Jó érzés, feledhetetlen...A MONT BLANCON VAGYOK! HOGY MILYEN ÉRZÉS? AZT IDE NEM LEHET LEÍRNI, TALÁN... BIZTOS ENGEM HATOT ÉS VERT PADLÓRA A CSÚCS MEGMÁSZÁSA, ELURALKODOTT RAJTAM A SÍRÁS, ELÉRZÉKENYÜLTEM. ÉS IGEN, SÍRTAM-ZOKOGTAM-BŐGTEM, NEM TUDTAM MAGAM MEGNYUGTATNI ÖRÖMÖMBEN. A CSAPATTÁRSAIM VÁLLÁN ZOKOGTAM, ŐK VÍGASZTALTAK MEG. MEGKÖSZÖNNÉM, DE NEM TUDOM, EZ MÉG HÁTRA VAN:))) Igen, hat székelyudvarhelyi fiú megmászta Európa legmagasabb csúcsát, a Mont Blanc-ot 4810m-en, 2012. szeptember 5-én, szerdán reggel 9:00 órakor. A magunkkal hozott zászló...remélem mindenki látja és felismeri.

A támogatók, akik segítettek, hogy eljuthassunk és megvalósíthassuk álmunkat. KÖSZÖNET NEKIK!

A csúcsra való felmenetelt szerettem volna érzékeltetni közel 800m-ről 4810m-re, még egy pár gyönyörű fotót osztok meg veletek, köszönöm, hogy elolvastátok. És egy rövidke megjegyzés, ami a fülemben maradt: "nem Mont Blankovics, hanem MONT BLANC "!!! Ez a fotó Chamonix információs irodájában készült, egy makettről, az egész Mont Blanc Massif rajta van, és láthatjátok majdnem 3D-ben a csúcsra jutásunk 4 szakaszát.