Szarvasbőgés
A hajnali ködben hirtelen mély bőgés töri meg a csendet. Az öblös hangot több másik követi, majd a szarvasbika a tehenek kíséretében előlép rejtekéből. Hamarosan más, fiatalabb és idősebb bikák is érkeznek, és megkezdődik a vetélkedés a szaporodás jogáért.
A nyár végét jelző hűvösebb éjszakák egyben a szarvasbőgés kezdetét is jelentik, és a szarvasbikák megküzdenek a folyató (ivarzó) tehenekért. A hímek főleg hajnalban és napnyugtakor - de csúcsidőben éjszaka is - a tehenek nyomában járnak, és ha folyató tehenet találnak, kitartóan őrzik a többi bikától, amelyek megpróbálják elcsalogatni a teheneket. Az augusztus végétől októberig terjedő időszakban a hímeket annyira lekötik a nőstények, hogy alig táplálkoznak. A kifejletten 160-350 kilogrammos bikák a bőgés végére nagyon lefogynak, és legtöbbször már arra sincs erejük, hogy állva bőgjenek, hanem csak fekve mörcögnek.
Szarvasbőgés idején a bikák meglehetősen kellemetlen, úgynevezett rigyetési szagot árasztanak, ugyanis a szemük előtt található mirigyük váladékának intenzív szaga keveredik a vizelet és az ondó szagával. Ez a szag, valamint a bőgés látványa választja ki a folyató tehénből a peteérést.
A hímek összecsapása viszonylag kötött menetrend szerint zajlik. Eleinte csak messziről bőgnek egymásnak, majd a találkozást követően egy darabig körözgetnek egymás mellett. Ezt követi a párhuzamos menetelés, amikor megmutatják a másiknak az agancsukat, és végül összecsapnak. Az összeakaszkodott agancsú bikák addig tologatják egymást, mígnem az egyik feladja a küzdelmet, és elmenekül. Ez az a pillanat, amikor a harcot kívülről követő, szemfüles bikák esélyhez juthatnak, és az összecsapástól fáradt bikák kimerültségét kihasználva párosodhatnak a tehenekkel.
A bőgés idejét az időjárás nagyban befolyásolja, de általában augusztus utolsó hetétől október végéig tart. Mivel a koronás nagyvadak nem kedvelik a nyár végi hőséget, így a bőgés akkor kezd intenzívebbé válni, amikor már hűvösebbek az esték. Tapasztalt vadászok és természetjárók szerint, normál időjárás mellett szeptember 5-ike a főbőgés kezdete és általában szeptember 20-22. a befejező szakasz, de ettől jóval tovább is húzódhat. Jó tudni azonban, hogy a szarvasbőgés a tőlünk északra, északnyugatra eső helyeken körülbelül októberre esik.
A szarvas agancs részei, formái
Az agancstő hivatalosan még a koponya része. Az agancs alsó ága a szemág, harmadik a középág. Ezek megléte alapvető, közöttük a jégág megléte inkább csak előnyös. A középág felett az agancs dárdában folytatódhat. A korona a szárvég legalább háromfelé osztódása, de ennek alakja alapján beszélünk duplavillás, kehely, kéz alakú, lapátos koronáról is.
Bár az agancs bírálati szabályok szerint minden középág feletti ág a korona része, mégis megkülönböztetünk farkaságat és vendégágat.
